Szondatáplálás testközelből – agyvérzés után…

Van úgy, hogy azt hisszük értünk valamit, közel áll hozzánk, tudunk róla beszélni, újat mondani azoknak, akiknek ismeretlen a téma. Így voltam én a szondatáplálással. Tápszerekkel dolgozom évek óta, mondhatnám, hogy többet tudok a témáról, mint az átlagember, DE jön a nagy DE. 

Édesapám idén nyáron agyvérzést kapott. Jobb oldalát érintette, féloldali bénulással és aphaziával (beszédközpont bénulása), zavartsággal szállították kórházba. Sürgősségi műtét és kezelés után 4 hétig feküdt kórházban, majd hazaadták. Itthon édesapám sztrájkot hirdetett, nem volt hajlandó se inni, se enni. 4 nap elteltével és pár infúzió lecsöpögtetéssel rájöttünk, hogy ez csak rosszabbra fordulhat, nem jut elég energiához, tápanyaghoz. Saját fehérjetartalékát élte fel, és ez a fizikai, mentális állapotán is egyre jobban megmutatkozott.  

A kórházba semmiképpen nem szerettük volna visszavinni. Segítséget kértünk és a család kérésére orrszondát kapott az édesapám. Az otthonápoló nagyon részletesen elmondott mindent, hogy hogyan fog történni a lehelyezés, mint hogyan kell csinálnunk, bár akkor még nem voltunk teljesen biztosak, hogy Édesapám megért és felfog mindent, ami körülötte történik. Ez gyakori állapot a súlyos állapotú betegeknél, hogy már nem döntésképesek a saját állapotukkal kapcsolatban. Ott álltunk egy orrszondával és megannyi kiegészítő „kütyüvel” – ahogy sokszor hallottam már a betegeinktől, csak most mi álltunk a felhasználói oldalon. És valóban hirtelen nekem is „kütyü” lett az orrszonda, a tápláló fecskendő, a tartály és a csatlakozó… 

Megéreztem azt a felelősséget, amit csak a beteg oldaláról élhet át az ember. Tőlünk függ, hogy mi lesz édesapámmal, nem ronthatom el, nem nézhetek félre semmit! Tudtam, hogy mit csinálok, de mégis kértem a Nutricia szondatáplálásra szakosodott otthonápolóját, hogy nézze végig jól csinálom-e, jó helyre kötöm-e be, jól szívom-e fel, jól adagolom-e be, jól mosom-e át, jól zárom-e be. 

Eddig el sem tudtam képzelni igazán, hogy mit élhet át, aki először találja ilyen helyzetben. Erős bizonytalanság, félelem attól, hogy árthatok is! Borzasztó nehéz lehet, számunkra is az volt. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy az Otthonápoló Szolgálat vezetője végig mellettünk áll! És lehet csak annyit kellett mondania: „Igen jól csináljátok”- de az az IGEN, az számunkra a mindent jelentette. A támogatás nélkül az ember ott áll bután, hogy elzáródott a szonda, vagy nem tudja a tápszert a fecskendővel beadni, vagy mondjuk drága Édesapám, kihúzza a szondát vagy túl mélyre helyezi. Ezek az események legtöbbször péntek este történnek (mikor máskor?), és nem tudunk hétfő reggelig várni, hiszen akkor étlen-szomjan maradna 3 napig! Ezekkel és ehhez hasonló kérdésekkel a nap 24 órájában találkozhatnak és találkoznak is az otthonápolók.  Legyünk őszinték, ha nincsenek ők, a jól képzett szakemberek, akik segítenek, ezeket, hogyan oldjuk meg? Szeretném, ha mindenki tudná, hogy Édesanyámnak és nekem fényt mutattak a sötét alagútban, amin nap-nap után lépegettünk előre a tápszeres fecskendővel a kezünkben, a legnehezebb, legkritikusabb időszakban. 

Édesapám 7 héten keresztül viselt szondát, majd a szonda mellett, fokozatosan szájon át is elkezdett inni és enni. Ahogy teltek a hetek egyre kevesebbet kellett pótolni az orrszondán keresztül, egyre többet evett, ivott szájon át. Az orrszonda behelyezésétől számított 7. hétre teljes adagot meg tudott enni és inni, így el lehetett távolítani a szondát. A fizikai és mentális állapota a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag bevitel miatt rengeteget fejlődött. Már nem ágyhoz kötött, a járókeretével sétálgatni is képes. Nagyon jóízűeket eszik velünk az asztalnál, és az unokákra is rá tud szólni, hogy rakjanak rendet maguk után…

Óriási öröm számunkra, hogy támogatással, kitartással és rengeteg munkával idáig eljuthattunk. Útravalóként azt tudom mondani, hogy büszke vagyok arra, hogy a Nutriciánál ilyen kollegákkal dolgozhatom együtt. Ők azok, akikre mindig számíthatnak a betegek és a hozzátartozóik. Ne féljünk a szondatáplálástól, hiszen ez támogatja a rehabilitációt, a felépülést, ahogy ezt Édesapám esete is bizonyítja.