06 40 223 223

Az élet örömei

Egy júliusi nap délutánján meg kellett látogatnom egy beteget. Csengetésemre egy kismama nyitott ajtót, bekísért a beteg szobájába.

 

Az elém táruló látvány megrázóan szomorú volt. A sötét szobába belépve cigarettafüst, áporodott szag ütötte meg az orromat. A szobában rendetlenség, piszok volt mindenhol. A szoba sarkában rozoga ágyon, mocskos ágyneműben feküdt egy idősnek tűnő férfi. Ágya mellett a földön katéterzacskó hevert, tele vizelettel. Nem tudtam, mitévő legyek, nem tudtam mire vélni a lakást és a beteg elhanyagoltságát az életerős, fiatal nő mellett. Riadalmam ellenére megkértem a fiatal hölgyet, hogy négyszemközt beszélgessünk, melynek során kiderült, hogy a szobában fekvő férfi a volt férje, jelenleg új élettársi kapcsolata van. Segítségét kértem férje gondozásában.

A betegnek hatalmas, mély felfekvései voltak. Tiszta ágyneműt kapott, rendesen elkezdem táplálni, vízágyat szereztem neki, fokozatosan mobilizáltam.

Szép lassan, hetek múltán elértem, hogy a beteget ki tudtam ültetni a karosszékbe az ablakhoz. Igaz, hogy csak a szomszéd ház falát és az utcán sétáló embereket látta, de neki ez jelentette a világot.

Sok időt töltöttünk együtt, és kapcsolatunk őszinte barátsággá alakult. Első lépésénél is együtt voltunk. Sok akarata volt, meggyógyult. Boldog voltam, mikor csengetésemre ő nyitott ajtót. Életútjában a továbbiakban is segítségére voltam. Úgy érzem, mindketten új barátra találtunk.

Sánta Éva, otthonápoló